12. FEJEZET | Módszertan
A TCBS-folyamat bizonyítékokon alapuló ajánlásokat fogalmaz meg, amelyeket a releváns tudományos szakirodalom átfogó és szisztematikus elemzésével hoztak létre. Az irodalmat először meghatározott bevonási/kizárási kritériumok alapján szűrik, majd kiválasztják az elérhető és releváns bizonyítékokat. A Delphi technika egy széles körben alkalmazott és jól elfogadott folyamat visszajelzések kérésére és konszenzus elérésére.Számos variációja létezik,de a módosított Delphi-megközelítés lehetővé teszi a bizonyítékok és a szakértői vélemény figyelembevételét, miközben elnyomja a csoport interakciós torzító hatást.
A WFH elfogadta a TCBS-megközelítést, amelyet már több orvosi szakmai társaság is használ,mivel az ilyen típusú útmutatások alaposságot és átláthatóságot biztosítanak a bizonyítékokon és konszenzuson alapuló szakértői ajánlások kidolgozásában.A teljesen bizonyítékokon alapuló irányelvekhez hasonlóan, a TCBS-megközelítés során minden típusú belső és külső érdekelt fél felülvizsgálja mind a módszereket, mind a tartalmat. Ez a megközelítés öt fontos pilléren alapul:
- bizalom a panel összetételében és szűrését illetően;
- szisztematikus és átfogó evidenciakutatás;
- formális konszenzus elérése;
- az adatok és módszerek átláthatósága; valamint
- szigorú felülvizsgálati folyamat.
A panelek összetétele: felépítés és áttekintés
A WFH kinevezett egy általános tartalmi vezetőt (AS) és tartalmi vezető helyettest (GP), mindkettő nagy tapasztalattal rendelkezik a hemofília területén, valamint egy módszertani tanácsadót (SZL), aki széleskörű tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezik a TCBS-megközelítés irányelveinek kidolgozásában. A folyamat objektív felügyeletére létrehozták a WFH Útmutató Folyamat Munkacsoportot (ÚFM). A GPTF a WFH Oktatási Bizottságának tagjaiból állt, beleértve betegeket és egy hematológust, aki nem vett részt az irányelvek kidolgozásában.
A tartalmi vezető és a WFH korábbi orvosi alelnöke az alábbiakban ismertetett kritériumoknak megfelelő szakértőket és a képviselő testületet kért fel. Az iránymutatás és kutatószervezetek által nem mindig megvalósított fontos cél volt,hogy a vezetők között ne legyenek komoly összeférhetetlenségek a témaköröket illetően, és minimalizálják a testület releváns összeférhetetlenségben érintett tagjainak százalékos arányát.
A WFH iránymutatásainak ez a harmadik kiadása a 2012. évi kiadás meglévő hét fejezetének átfogó felülvizsgálatát, valamint számos új fejezetet tartalmaz. Mindegyik fejezetet egy 7-10 tagból álló testülethez rendelték, amelynek tagjai: a vezető, a klinikai szakértelemmel rendelkező egészségügyi szakemberek és a betegek/gondozók, utóbbiak tették ki az egyes fejezetek panelistáinak legalább 25%-át.
Összesen 50 panelistát jelöltek ki a 11 fejezethez, és néhány szakértő több panel munkájában is részt vett. A WFH nemzetközi önkéntesek és az érdekeltek széles körű hálózatára támaszkodva különböző egészségügyi szakterületek szakértőit (hematológusokat, ortopéd sebészeket és egyéb mozgásszervi szakembereket, fizikoés foglalkozási terapeutákat, laboratóriumi tudósokat, nővéreket, fogorvosokat és pszichoszociális szakembereket) szólította meg. A panel a hemofíliában szenvedő emberek széles körét is magában foglalta, ideértve a következményes szövődményekben szenvedő embereket, mint például az inhibitorok, mozgásszervi szövődmények és különféle komorbiditások, valamint az ilyen betegségekkel élő gyermekek szüleit is. A panelistákat különféle demográfiai, földrajzi és társadalmi-gazdasági környezetből toborozták, hogy az iránymutatások globális relevenciát képviseljenek.
A panel munkafolyamatának és felügyeletének folyamata
A tartalmi és a fejezet vezetők végigvezették a panelistákat a fejezet fejlesztési folyamatán és szaktudást biztosítottak a tartalomra vonatkozóan. A fejezetvezetők felelősségi körébe tartozott az átfogó alfejezetek kidolgozása a panelekben részt vevő más egészségügyi szakemberek segítségével, az orvostudományi könyvtárosok irányítása a releváns keresési kifejezésekkel kapcsolatban, a kezdeti ajánlások és a kéziratok kidolgozása, ideértve a fontos cikkek idézését is. A fejezetvezető feladatai között szerepelt annak biztosítása is, hogy a beteg/gondozó panelisták véleményét kikérjék és menedzseljék azokat. Annak ellenére, hogy az ajánlások túlnyomó többsége a betegek gondozásával és ellátásával foglalkozik, konkrét kezelési módok helyett a tartalmi és a fejezetvezetők arra is ügyeltek, hogy konkrét készítmények vagy márkanevek ne kerüljenek említésre; a laboratóriumi diagnosztika és monitorozás fejezet kivételével, ahol a terápiás készítményeket a nem védett nemzetközi nevük (INN) alapján potenciálisan nem ismerné fel a tudományos közösség, itt minden termékhez márkaneveket is rendeltünk, amelyek nélkül véletlenül is előfordulhatnának orvosi hibák. A diagnosztikai reagensek esetében a reagensek minden kategóriájába beletartoztak azok a speciális márkanevek, amelyek esetében az esszé validálásának publikált bizonyítékai rendelkezésre állnak.
Valamennyi szakértő részt vett a témák szervezésében, a bizonyítékok előállításában, az ajánlások konszenzusos elérésében, a kéziratok elkészítésében és felülvizsgálatában. Az értekezleteket, a kommunikációt és a képzéseket videokonferenciák, e-mailek és elektronikus felmérések útján folytattuk. A felvételek és a tréning gyakorlatok diáit, valamint a hívásokat később minden tag rendelkezésére bocsátottuk. Minden panelistának lehetősége nyílt az összes fejezet áttekintésére a véglegesítés és a külső ellenőrzések előtt.
A tréningeken hangsúlyozták az összes panelistának (legyen az egészségügyi szakember, vagy beteg/ gondozó) egyenlő státuszát, az egyes személyek szaktudásának fontosságát, valamint azt, hogy minden panelistának együtt kell működnie az összes szempont kialakításában és validálásában. Az ÚFM irányításával egy betegpartner-segítőt alkalmaztak, hogy tréninget tartson ennek a megközelítésnek az iránymutatás fejlesztési folyamatához és az alkalmazás gyakorlati megvalósításához hozzáadott értékeiről, valamint hogy segítséget nyújtson ennek a filozófiának a megvalósításában. A betegpartner-segítő havi gyakoriságú hívásokkal és útmutatással, valamint szükség szerint nem pénzügyi támogatással támogatta a beteg/gondozó panelistákat az útmutató kidolgozásának folyamata során.
Finanszírozás
Az útmutató finanszírozásának egyetlen forrása a Hemofília Világszövetség volt.